statikus egyensúly és dinamikus egyensúly
A statikus és dinamikus kiegyensúlyozottság két alapvető fogalom a gépészetben és mérési tudományban, amelyek jelentős szerepet játszanak a berendezések megbízhatóságának és teljesítményének biztosításában. A statikus kiegyensúlyozottság egy nyugalomban lévő objektum egyensúlyi állapotát jelenti, ahol az arra ható összes erő és nyomaték összege zéró. Ezt a kiegyensúlyozottságot forgás nélkül mérik, és ez elengedhetetlen fontosságú álló berendezések esetében. A dinamikus kiegyensúlyozottság viszont a forgás vagy mozgás közben fennálló erőegyensúlyt jelenti. Ez nemcsak a tömegeloszlást, hanem a centrifugális erőket, rezgéseket és az impulzusokat is figyelembe veszi. Ipari alkalmazásokban a statikus kiegyensúlyozottsági vizsgálatot általában nem forgó berendezésekhez, mint például szerkezeti alkatrészekhez használják, míg a dinamikus kiegyensúlyozottság létfontosságú forgó gépekhez, mint turbinák, motorok és ventillátorrendszerek. A modern kiegyensúlyozó berendezések kifinomult érzékelőket és számítógépes elemzést alkalmaznak a kiegyensúlyozatlan helyzetek nagy pontosságú észlelésére. A technológia fejlődése lehetővé tette a lézeres igazító rendszerek, valós idejű felügyeleti képességek és automatizált korrigáló eljárások bevezetését. Ezek az újítások rendkívül pontos mérési lehetőségeket biztosítanak, így javítva a berendezések élettartamát, csökkentve karbantartási költségeket és növelve az üzemeltetés biztonságát. A statikus és dinamikus kiegyensúlyozottság közötti választás az adott alkalmazástól függ, néhány berendezésnél mindkét típusú vizsgálat szükséges az optimális teljesítmény biztosításához.